Fakard készítése nagyon egyszerűen

Egy nagyon egyszerű és egy még egyszerűbb kardkészítési módszert fogok ebben a bejegyzésben bemutatni. Nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjj: így kell (vagy így is lehet) ezt csinálni. Azt sem állíthatom, hogy több éves tapasztalat áll mögöttem, és hiper-szuper technikákat ismerek ezen a téren, éppen ezért megkérek minden, magát „trúlarpernek” tartó, vagy a fakardkészítésben tapasztalt személyt, hogy itt hagyja abba az olvasást, mert nekik túl primitív lenne ez. 
Ha azonban még soha nem csináltál kardot, és nem akarsz sok pénzt, vagy sok időt belefektetni a dologba, akkor talán hasznos lehet számodra ez a kis iromány. Például azért, mert megkímélheted magadat súlyos tévedésektől, amiket (mi elkövettünk és most) felhívjuk a figyelmedet.
Kezdjük az elsővel. A kard magja seprűnyél, vagy mogyorófa bot kell, hogy legyen. Semmi szín alatt ne kísérletezz furnér lemezzel, vagy ne adj Isten korhadt faággal, mert akkor már az első kipróbálásnál tönkre megy a kardod.
A mogyorófa bot a legideálisabb. Hajlékony, mégis kellőképpen stabil, és tartós is. Szinte lehetetlen harc közben eltörni. Vigyázz azonban arra, hogy kellőképpen egyenes ágat használj.
Ha seprűnyelet használsz, akkor az legyen fenyőfa, vagy bükkfa seprűnyél. A tapasztaltabb élőszerepjátékosok a tömény bükkfát ajánlják, nekünk azonban még soha nem volt alkalmunk dolgozni olyannal. Mindenesetre, azon seprűk nyelei, amelyeket a piacon árulnak, ideálisak erre a célra. Viszont a barkácsboltokban mostanság kapható, spirálos végű faseprűnyelekkel előfordul, hogy megrepednek, eltörnek. (Műanyag, vagy műszálas felmosórongy-nyelet pedig ne használjunk.)
Éppen ezért a seprűnyelet mindenképp ajánlott még a munka elkezdése előtt kipróbálni. Vágd oda erőből valami keményhez, például egy betonfalhoz, és ha nem törik el, akkor nyugodtan használjad.
Méretét tekintve a kard fa magja, tehát a seprűnyél, vagy mogyorófa bot legyen legalább 6O centiméter hosszú. Hatvan centiméter alatt legfeljebb rövidkardról, vagy egy nagyobb tőrről beszélhetünk. Az ideális kard véleményem szerint kb. 8O-1OO centiméter hosszú. Ha 12O centis, vagy ennél nagyobb famagot használsz, akkor abból pallost ajánlott készíteni. A pallos attól pallos, hogy a markolata az egész kard egynegyedét, vagy egyharmadát teszi ki (szóval nagyon nagy).
Ha megvan a famag, akkor ideje burkoló anyagot keríteni. Erre, azért van szükség, hogy ne legyen balesetveszélyes, és ne üssön túl nagyot a kardunk. Másfelől azonban ez adja meg a kard alakját, formáját is.
Vegyünk tehát egy polifoam matracot az üzletben. Ezt nálunk felé izolírnak hívják, és ilyent szoktak vinni az emberek kirándulni, ha sátorban alszanak, mert ugye meleget tart, és valamivel puhább, mint a föld. 15 lejért árulják ezeket 17OX5O centiméteres kiszerelésben. Lehetőleg „vastag matracot” (izolier dublu) vásároljunk. Egy izolír két pallos vagy három kisebb, hatvan centis kard elkészítésére pont elegendő, persze csak akkor, ha pontosan dolgozunk, kiszámoljuk, és kimérjük, hogy egy kardra mennyi polifoamot szánunk, stb.
Mérjük le, hogy a kard magjából mekkora részt fog elfoglalni a markolat a keresztvassal együtt. Ami e fölött van, azt nevezem penge résznek, és ezt kell izolírral beburkolni. De figyelem, a penge résznél öt centivel hosszabb lesz a kard! Tehát a pengerésznél öt centivel hosszabb izolír csíkokat (hiszen „csíkokkal burkolunk”) kell majd kivágjunk, hogy ne tudjon senkit sem megszúrni a kard hegye. (A kard hegyénél tehát lesz egy öt centinyi rész, amiben nincs fa.
Ha kiszámoltuk, hogy milyen hosszú csíkokra van szükség, akkor nekiláthatunk a munkához. Négy csíkot vágjunk ki az izolírból. Hosszúságuk, ahogy az előbb is kifejtettem pengerész plusz öt centiméter, szélességük kb. két centi vastag famag esetén (egy normál seprűnyél) tíz centi legyen. Négy ilyen csíkot vágjunk ki, lehetőleg minél pontosabb méréseket végezve, hogy egyformák legyenek. Egyszer filctollal rajzoljuk meg a csíkokat, majd egy jó minőségű ollóval vágjuk ki őket.
Ezután pedig ragasszunk össze két-két csíkot árecsettel. Várjunk pár órát, amíg megszárad a ragasztó, majd folytathatjuk a munkát.
Az így keletkezett két csíkkal fogjuk szendvicsbe a kardot. Egyiket tegyük a fa mag jobb, másikat a bal felére, majd fogjuk a szigetelő szalagot (egyelőre még ne a színest) és kezdjük el tekerni a botot közrefogó két csíkra. Ne folytonosan tekerjük (fentről kezdjük, majd a szigetelő szalag elvágása nélkül, tekerve azt, haladunk lefelé), hanem fokozatosan. Egyszer a legfelső részt vonjuk körbe szalaggal, majd vágjunk, majd az alatta levő részt is fogjuk össze, majd ismét vágjunk, stb. Nem tudom, hogy érthető-e, mit akarok mondani. 
Ezt a műveletet lehetőleg ne egyedül végezd el, hanem ketten legyetek. Amíg az egyik készítő szigetelő szalagot helyez a „műre”, addig a másik összeszorítja azt, hogy elfedődjön a famag teljesen, és ne bújjon ki a csíkok között.
Ha kész, akkor a kard hegyét (az utolsó öt centit) tömjük ki polifoam darabokkal, fogjuk a színes szigetelő szalagot és jó egyenletesre burkoljuk be azzal is a kardot.

Egy másik módszer, ha kivágunk négy nyolc-nyolc centi hosszú, illetve négy három-három centi széles csíkot (Hosszúsága szintén pengerész plusz öt centi legyen mindegyiknek). A nyolc centis csíkokból (párosával összeragasztva őket) nyerjük majd a kard két lapját, a három centisekből pedig (szintén kettesével ragasztva össze őket) az éleket. Miután megszáradt a ragasztó, vegyük az egyik kardlapot. Tegyük rá, középre a famagot, a famagtól jobbra is, balra is helyezzük el az éleket. Majd ami így kialakul, azt tekerjük körbe normál szigetelő szalaggal, szintén nem folytonosan, hanem használva az ollót.
Ha ez meg van, akkor a még hátralévő kardlapot is szigetelő szalagozzuk rá a kardra, majd (ahogy az előbb is) izolír csíkokkal tömjük ki a kard hegyét, majd jöhet a színes szigetelő szalag.
Bár az utóbbi módszer szerint dolgozva, egy kicsivel többet kell rajzolni, és vágni, a kapott eredmény megéri a bele fektetett munkát.
Hiszen, ha az előző módszer szerint dolgozunk, akkor egy idő után le-fel fog járni a burkolás a fa nyelen. Ha viszont, külön a kardlapokat, és külön az éleket készítjük el, ez a veszély nem áll fenn.

Végezetűl készítsük el a kard markolatát, akár polifoamból, akár fából.
Remélem érthető volt ez a kis útmutató. Ha valami nem világos, és szeretnél kardot készíteni nyugodtan fordulj hozzánk segítségért.